A társas készségek tanulhatók. Gyakoroljatok együtt és dicsérj minden apró próbálkozást. A cél nem egy barát, hanem egy biztonságos kapcsolat.
Mit tehet a szülő?
Tanítsátok meg együtt az alap társas készségeket (megszólítás, közös játék) és dicsérd a próbálkozást, NEM az eredményt.
Mikor kérj segítséget?
Ha a visszahúzódása TARTÓS, szenved tőle, vagy az óvoda/iskola is jelzi a nehézségeket.
Ha nehezen barátkozik
A társas készségek tanult viselkedések, és sok gyerek számára időbe telik kialakítani őket.
A félénkség, visszahúzódás vagy bizonytalanság teljesen természetes lehet, főleg új közegben.
A szülő sokat segíthet azzal, hogy otthon gyakorolják a megszólítást, a közös játék kezdeményezését vagy a konfliktuskezelést.
Fontos, hogy a gyerek apró próbálkozásait is elismerjük és NE ERŐLTESSÜK a társas helyzeteket. Az is segít, ha a szülő maga is modellezi a barátkozást, például kedvesen beszél másokkal jelenlétében.
Pszichológushoz akkor érdemes fordulni, ha a visszahúzódás tartós, ha a gyerek szenved tőle, vagy ha az óvoda/iskola is jelzi, hogy nehézségei vannak a kapcsolódásban.
„Nehezen barátkozik? Lehet, hogy csak idő kell neki.”
A társas készségek tanultak – nem mindenki indul ugyanonnan.
Nem a sok barát a cél, hanem a minőségi kapcsolódás.
A félénkség teljesen természetes.
Otthon gyakorolhatjátok a megszólítást, közös játékot, társas helyzeteket.
Apró sikerélmények = nagy ugrások.