Hiperaktivitás

Olyan, mint akit felhúztak!

Gyermeke nehezen marad egy helyben? Könnyen elterelődik a figyelme? Hiába szólongatja, mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélnek? Hamar kerül konfliktusba társaival? Nem „rossz gyerek”, lehet, hogy figyelemhiányos, hiperaktív.

Szerző: Dr. Garas Péter, Vidomusz Réka | Lektor: Dr. Gádoros Júlia

A figyelemhiányos/hiperaktív zavar a leggyakoribb gyermekpszichiátriai kórképek egyike.  Egy olyan, jól körülírható, gyermekkorban induló állapot, mely elsősorban koncentrációs nehézségekkel, impulzív megnyilvánulásokkal és túlmozgásos tünetekkel jár. Hosszútávon kezelés nélkül pszichológiai, érzelmi, tanulmányi, illetve szociális nehézségeket okozhat. Mivel a köznyelvben az ADHD (Attention Deficit and Hyperactivity Disorder, ADHD) kifejezés meglehetősen elterjedt, a következőkben ezt a rövidítést fogjuk használni.
Tünetek

Nemzetközi megegyezés alapján az ADHD-t három, jól meghatározható, tizenkét éves kor előtt megjelenő tünetcsoport (figyelemzavar, impulzivitás, hiperaktivitás) meglétére támaszkodva diagnosztizáljuk. Nem minden érintett gyermeknél figyelhető meg mindhárom tünetcsoport jelenléte, így az ADHD-n belül a tünetek súlyozásának függvényében altípusokat is megkülönböztetünk:

kombinált,
túlnyomórészt figyelemhiányos,
túlnyomórészt hiperaktív/impulzív forma.

A diagnózis felállítása a meglévő tünetek, illetve a pszichológiai, szociális és/vagy tanulmányi nehézségek figyelembevételével gyermek- és ifjúságpszichiáter feladata. A diagnózis kialakítása során fontos az esetleges társuló pszichiátriai zavarok, iskolai készségek zavarának feltérképezése is.
Kritikus korszakok

Kiemelt jelentőségű az óvodába való beilleszkedés, az iskolakezdés, illetve a felső tagozatba kerülés időszaka, mivel ilyenkor a gyermek egy új oktatási struktúrával, elvárásokkal találkozik, és a korábban kevésbé problémás ADHD-s tünetek előtérbe kerülhetnek.

Óvodáskorban az ADHD-s gyerekek mozgásigénye feltűnő, helyzetekben nehezen tartható fenn a figyelmük, a hosszabb foglalkozásokat képtelenek végigülni.

Iskoláskorban tipikus problémák az órán való odafigyelés nehézsége, forgolódás, nyugtalanság, az óra zavarása (bekiabálás, felszólítás nélküli válaszolás, beszélgetés), az írásbeli feladatokban történő figyelmetlen hibák, indulatkezelési nehézségek.

Kezelés

Az ADHD kezelésében rendelkezésre állnak gyógyszeres, illetve nem gyógyszeres terápiák. Mind a nemzetközi, mind a hazai protokoll a kezelés első lépéseként a nem gyógyszeres terápiákat ajánlja, melyek a viselkedésterápia, a szülő- és pedagógustréning.

Viselkedésterápia

Az ADHD-s gyermekek figyelmi problémáik, impulzivitásuk miatt fokozottan igénylik a struktúrát és a jutalmazást. A viselkedésterápia elsődleges célja az átláthatóan strukturált napirend kialakítása számukra, az egyértelmű szabályok felállítása és azok következetes betartatása. Az azonnali és rövid távú jutalmak használatával megerősítjük a kívánt és elvárható viselkedést, a nem elfogadható viselkedésre fókuszálás helyett. A napirendet érdemes vizuális eszközökkel (képekkel, ábrákkal) összeállítani, és a szabályokat röviden, egyszerűen megfogalmazni.

Gyógyszeres terápia

Magyarországon jelenleg két gyógyszer van engedélyezve az ADHD kezelésében: az metilfenidát (Ritalin), valamint az atomoxetin (Strattera). Mindkét gyógyszer 6 éves kor felett alkalmazható. A gyógyszer kiválasztásában különböző egyéni szempontok figyelembevételével a kezelőorvos és a szülő együttműködve hoz döntést.

A tévhitekkel ellentétben egyik ADHD kezelésére használt gyógyszer sem okoz függőséget és legtöbbször (10 gyermekből 6-7-nél) semmilyen zavaró mellékhatás nem jelentkezik. Az esetlegesen előforduló mellékhatások ritkák, és többnyire enyhék. 100 gyerekből kb. 4-5-en vannak, akik a mellékhatások miatt a gyógyszer abbahagyására kényszerülnek, de a mellékhatások ilyenkor rövid időn belül megszűnnek, tartós, visszamaradó problémákat egyik gyógyszer sem okoz.

Irodalom:

Polanczyk, G.V., et al., Annual research review: A meta-analysis of the worldwide prevalence of mental disorders in children and adolescents. J Child Psychol Psychiatry, 2015. 56(3): p. 345-65.

Polanczyk, G., et al., The worldwide prevalence of ADHD: a systematic review and metaregression analysis. Am J Psychiatry, 2007. 164(6): p. 942-8.

Anita Thapar, M.C.O.E.a.K.L., Practitioner Review: What have we learnt about the causes of ADHD? Journal of Child Psychology and Psychiatry, 2013. Volume 54 ( Issue 1): p. pages 3-16.

Excellence, T.N.I.f.H.a.C., Attention deficit hyperactivity disorder Diagnosis and management of ADHD in children, young people and adults NICE clinical guideline 72., Issued: September 2008 last modified: March 2013.

Kollégium, A.P.S., Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve A hiperkinetikus zavar (figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar) kórismézéséről, kezeléséről és gondozásáról, 2008.

Sonuga-Barke, E.J., et al., Nonpharmacological interventions for ADHD: systematic review and meta-analyses of randomized controlled trials of dietary and psychological treatments. Am J Psychiatry, 2013. 170(3): p. 275-89.

Young, S.,: Do`s, Don`ts and Rewards: A Guide for Parents and Carers of Children with ADHD,  http://www.psychology-services.uk.com/resources.htm

Graham, J., et al., European guidelines on managing adverse effects of medication for ADHD. Eur Child Adolesc Psychiatry, 2011. 20(1): p. 17-37.

FORRÁS: www.bekesmegyeiegeszseg.hu