Enni vagy nem enni – Evészavarok

Az evészavarok tüneteinek hátterében általában bonyolult lélektani folyamatok játszanak szerepet: ezek mind biológiai tényezőkre, mind az adott egyén élményfeldolgozási és nehézségekkel való megküzdési módjaira, mind pedig környezeti feltételeire, és azzal való viszonyrendszerére visszavezethetőek. Ezt nevezzük biopszichoszociális modellnek. Legismertebb megjelenési formájuk az anorexia nervosa és a bulimia nervosa.

Szerző: Dr. Mészáros Gergely | Lektor: Dr. Gádoros Júlia

Anorexia nervosa

Vezető tünete a kóros soványság melletti étel elutasítás, ami azért történik, mert a beteg fél a testtömeg gyarapodástól, sőt sok esetben tovább szeretne fogyni. Sokszor az étel szélsőséges elutasítását intenzív testedzés is kiegészíti a további fogyás érdekében. Mindennek hátterében az ún. testképzavar áll, amelynek az a lényege, hogy a beteg saját testét „szélesebbnek” látja, mint amilyen az valójában, nem hiszi el, hogy ő kórosan sovány. A jelentős testsúlyvesztés és a nagyon szigorú, korlátozó táplálkozási rendszabályok természetesen sokkal korábban jelentkeznek, minthogy kialakulna a tényleg súlyos kórosan sovány állapot, érdemes már ekkor segítséget kérni. Sok anorexiás betegnél a táplálékbevitel korlátozása és a testedzés mellett önhánytatás, hashajtó használat is megjelenik.

Természetesen a nem megfelelő táplálékbevitelnek súlyos testi szövődményei lehetnek: egyfelől felborul az anyagcsere háztartás (ionzavarok), elmarad a várt növekedés, fejlődés, a bőr szárazzá, töredezetté válik, hajhullás kezdődik, a zsírtartalékok elveszése miatt a betegek rosszabbul tűrik a hideget. A vérkeringés lelassul, vérnyomás problémák alakulhatnak ki, amellyel összefüggésben a betegek fáradékonnyá válnak. Mint minden éhező nőnél: elmarad a menstruáció, ami ahhoz hasonló hormonátrendeződéssel történik, mint a klimax esetén is (csak ez ideális esetben átmeneti), ez pedig csontritkuláshoz, a másodlagos férfi nemi jellegek erősödéséhez (pl. fokozott szőrnövekedés) vezethet. A súlyosan leromló testi állapot a beteg halálát is okozhatja.

Az anorexia nervosa kialakulásában sokféle tényezőnek szerepe lehet: genetika, bizonyos személyiségjegyek, megküzdési módok (túlzott tökéletességre törekvés, szélsőséges kitartás, makacsság, stb), bizonyos családon belüli feszültségek, amelyek sokszor rejtve maradnak. Érdemes pár szóban megemlíteni azt is, hogy a betegség gyakoriságának növekedésében a média által sugallt túlzottan karcsú, hamis nőideál is jelentőséggel bírhat.

Pontosan az összetett háttértényező rendszer miatt a kezelésnek is több pillérre kell támaszkodnia. Nagyon fontos és elsődleges a testi tünetek rendezése, a táplálkozási viselkedés helyreállítása, amely rendszeres súlymérésen alapuló szigorú viselkedésterápiás eszközökkel valósítható meg. Sokszor előfordul, hogy kórházi kezelésre is szükség van. Ugyanakkor a háttértényezők kezelése nélkül nem várható az anorexiás beteg gyógyulása, ebben elsősorban pszichoterápiás eszközök segíthetnek: a családterápia majdnem elengedhetetlen, annak hatékonyságát támasztja alá ugyanis a legtöbb tudományos bizonyíték. Ezt van, amikor érdemes egyéni kezeléssel vagy csoportterápiával is kiegészíteni. Sajnos a jelenleg piacon levő pszichiátriai gyógyszerek egyikét sem találták hatékonynak a kezelésben. Természetesen más a helyzet, ha az anorexiához más pszichiátriai zavar is társul, ennek megfelelő gyógyszeres kezelése fontos.

Bulimia nervosa

A kórkép legfontosabb sajátsága, hogy nagyon kaotikus étkezés jelenik meg: egyfelől falási rohamok vannak jelen (hihetetlen mennyiségű – pl. egy fél hűtőszekrény tartalma – étel elfogyasztása 2 órán belül), amelyeket óriási lelkiismeret-furdalás követ, majd a beteg igyekszik megszabadulni (önhánytatás, hashajtók használata) az elfogyasztott kalóriáktól. Testképzavar erre a betegségre is jellemző, azonban általában a benne szenvedők nem kórosan soványak, inkább vékonyak. Előfordulnak több napos koplalási időszakok, és kis mennyiségű étel elfogyasztása utáni önhánytatás is. Sokszor más életterületeken is kaotikus, „habzsoló” viselkedés lehet jellemző: akár az alkohol és szerhasználatban, akár a szexuális viselkedésben. Bár a bulimia kb. háromszor gyakoribb az anorexiánál, a normál testtömeg tartomány miatt sokszor rejtve maradhat.

A sok hányás következtében súlyos ionzavarok alakulhatnak ki, valamint a gyomorsav maró hatása miatt károsodhat a nyelőcső, a fogak, ritka, de súlyos esetben akár életveszélyes gyomorrepedés is történhet.

Az anorexiához hasonlóan a háttértényezők a biopszichoszociális modell elemeire vezethetőek vissza, itt is komplex kezelési megközelítés szükséges, ennek főbb elemei az anorexiáéhoz hasonlóak. Egyes antidepresszívumok hatékony kiegészítői lehetnek a kezelésnek.

Falászavar

A legújabb diagnosztikus rendszerek elkülönítik a kalóriáktól való megszabadulás nélküli falásrohamokkal járó evészavart, amely a jóléti társadalmakban szerepet játszhat a túlzott mértékű elhízás kialakulásában is.

Irodalom:

American Psychiatry Association (2013). Diagnostic And Statistical Manual Of Mental Disorders 5th edn. (DSM-5). Washington DC: American Psychiatry Association.

Balázs, J., Miklósi, M. (ed.) (2015). Gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve: Semmelweis Kiadó – megjelenés alatt, várható megjelenés: 2015. szeptember.

Füredi, J., Németh, A. (2015). A pszichiátria magyar kézikönyve: Medicina Kiadó.

Tringer, L. (2010). A pszichiátria tankönyve. Budapest: Semmelweis Kiadó.

Vetró, Á. (ed.) (2008). Gyermek- és ifjúságpszichiátria. Budapest: Medicina Könyvkiadó.

World Health Organization (1992). The ICD-10 Classification of Mental and Behavioural Disorders: Clinical Descriptions and Diagnostic Guidelines. Geneva: World Health Organization.

FORRÁS: www.bekesmegyeiegeszseg.hu