Miért pont az úszást választottátok?

Az úszás, hosszú távú kihívást igényel, ez szintén ahhoz hasonló, mint egy terápiás folyamat. Maguk a hullámok,, a bizonytalanság, a kitartás és az időjárásnak való kiszolgáltatottság szintén kiváló szimbólumai véleményem szerint a lelki nehézségeknek. Például a tavalyi év során saját bőrünkön is megtapasztalhattuk a bizonytalanságot és sok türelemre volt szükségünk ahhoz, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt biztonsági okból többször elhalasztott átúszásnak mégis neki tudjunk vágni.

Miért vágtál bele idén is a Balaton-átúszásba?

Azért vágtam bele idén is ebbe a kihívásba, mert továbbra is fontosnak tartom, hogy minél nyíltabban tudjunk beszélni a lelki egészségről és a megelőzés jelentőségéről. Hiszek abban, hogy a változás sokszor egyetlen beszélgetéssel kezdődik. Ha ennek a kezdeményezésnek a hatására akár csak egy család hamarabb mer segítséget kérni, vagy kevésbé érzi magát egyedül a nehézségeivel, akkor már megérte. Lehet, hogy mi csak egy apró hullámot indítunk el, de hiszem, hogy minden valódi változás ilyen apró hullámokkal kezdődik. Azt hiszem, a kollégáim nevében is mondhatom, hogy mindannyian azt szeretnénk, ha egyre természetesebb lenne beszélni ezekről a problémákról, és fokozatosan csökkenne az ezt a területet még mindig övező stigma. 

Emellett azért is teszem újra próbára magam, mert a tavalyi év során az átúszás egy remek csapatépítő program is volt, a résztvevő és szurkoló kollégákkal sokkal szorosabbra fűződött a viszonyunk, ami a későbbiekben sok erőt adott, amikor kisebb-nagyobb nehézségekkel találkoztunk. 

Mi változott számodra az elmúlt egy évben, mióta utoljára úsztál?

Szakmai szempontból a legnagyobb változás az életemben az, hogy elkezdtem a pár- és családterápiás képzést, ami egy teljesen új szemléletet ad a munkám során .Az elmúlt évben sok inspiráló kollégát ismertem meg, akiknek a támogatása a nehéz pillanatokban is rengeteg erőt adott. .Ha valamiben változtam az elmúlt évben, akkor talán abban, hogy még inkább hiszek a közösség erejében. A gyermekek, a családok és a kollégák mind arra emlékeztetnek nap mint nap, hogy a legnehezebb utakat sem egyedül járjuk végig. 

Mire emlékszel vissza szívesen a tavalyi átúszásból?

Nagyon különleges érzés volt az, hogy egy teljesen más közegben kellett csapatként teljesítenünk. Szerintem ami a legjobban párhuzamba hozható a családok munkája és az én úszással kapcsolatos élményem közt az az, hogy milyen módon éreztem azt, hogy közelítek a vágyott cél, azaz a szárazföld elérése felé. Amikor elkezdtünk úszni, szinte lehetetlennek tűnt a távolság és a monotónia, amivel harcolni kellett.. Voltak pillanatok, amikor már úgy láttam, hogy közelítek a cél felé, utána később kilátástalanul távolinak éreztem a még hátelévő utat. Úgy gondolom a családok is sokszor ezt tapasztalják meg, hogy van egyfajta hullámzás mind a befektetett munkában, a váratlanul eléjük gördülő nehézségek, valamint az elérendő célok láthatóságában. Ezt követően a legemlékezetesebb rész természetesen az volt, amikor megláttuk a parton várakozókat, és láttuk egymást, ahogyan célba érünk. Miután partot értünk a napunk kötetlen módon folytatódott és lehetőségünk volt megünnepelni a sikerünket, talán erre az érzésre a legkellemesebb visszaemlékezni. Talán ezt az érzést vinném magammal legszívesebben: hogy a hosszú és nehéz utak során is érdemes időnként megállni, és közösen örülni annak, amit már sikerült elérni. A mindennapokban könnyen elsiklunk ezek mellett az apró sikerek mellett, pedig sokszor éppen ezek adnak erőt a következő lépésekhez. 

Mit üzennél azoknak a gyermekeknek és családoknak, akik most nehéz időszakon mennek keresztül?

Ahogy a Balaton átúszása során sem a túlpartot nézi végig az ember, hanem a következő néhány tempóra figyel, úgy a lelki nehézségek leküzdésében is sokszor az apró, kitartó lépések vezetnek el a célhoz. Ha a kezdeményezésünk hatására akár csak egy család hamarabb mer segítséget kérni, vagy egy gyermek kevésbé érzi magát egyedül, akkor már valóban sikerült egy apró hullámot elindítanunk a változás felé. .