Dédesi vadászíjásznap 2009
2009 december 5-én a dédestapolcsányi vadaskertben, immár hagyományos módon ismét megrendezésre került a vadászíjászok napja. Gombás Sándor tulajdonos jóvoltából 50%-os kedvezménnyel lehetett minden vadászható vadfajt terítékre hozni, azaz vaddisznót, gím- és dámszarvast, őzet és muflont.
Ez a lehetőség sokakat vonzott, de sajnos csak 10 főt tudott a házigazda fogadni – első osztályúan! A részveteli díjért cserébe (a területre való kiszállításon és a lőtt vad kezelésén kívűl) reggeli várta a résztvevőket, meleg italt és szendvicseket kapott mindenki, hogy a számára kijelölt lesen a hosszú órák alatt se fázzon és ne éhezzen, míg a vadhúsból készült ebéd (melyet maga a házigazda szervírozott!) megérkezik, illetve míg a három fogásos vacsorát elfogyaszthatja.
Hideg reggel volt, jól esett a vadászház melege. 10 főre számoltunk, de az utolsó pillanatban 2 fő visszamondta... No comment...Szabó Gyuri és Csörgő Imre az elsők között érkeztek. Gyuri barátunk muflont szerettt volna lőni, Imre pedig sertevadat – mindketten életükben az elsőt! Nagy reményekkel vágtak neki a napnak. Nem számíthattak könnyű prédára: a disznókra hajtásban vadásztak nemrég (alig járták a szórókat) a többi vad pedig – mint az a tapasztalt vadászok számára köztudott - a kertben sem veszít vadságából fikarcnyit sem!
Aztán megérkeztek a beregi és a nyírségi „fiúk”:Dr. Hajdú Lajos, Lukács Tamás és Kis Robi. Robi, aki nem rég lett vaddisznóvadásszá avatva, most egy kant szeretett volna lőni. A többiek süldőt vagy muflon jerkét esetleg szarvas tarvadat tartottak volna kívánatosnak. A vadállomány miatt biztosan nem kell majd orrlógatva haza mennie senkinek – mondta Kismartoni Szilárd a terület fővadásza, miközben a hivatalos papírokat intézte.
A sort végül a pestiek zárták: Molnár Balázs és barátja is megérkezett, így már indulhatott a nap! A kötelező próbalövések után gépjárműre szálltunk és elfoglaltuk leseinket.
Meglepve tapasztaltam, hogy többen nem készültek komolyab terepöltözettel, valószínűleg a „kert” miatt - a nap végi összegzésen ők maguk is mint komoly baklövést említették ezt a hiányosságot. Amikor az íjat csak fel tudja az ember emelni, de kihúzni már nem és a disznók úgy elfutnak, hogy aznap már vissza se térnek, bizony el kell gondolkodni a tapasztaltakon. Hiába, jó pap holtig tanul!
A vadállománnyal tényleg nem volt baj: jómagam láttam úgy 50 darab disznót és komoly (70 cm feletti) kosokat is – ez utóbbiakhoz valahogy nem volt aznap kedvem J. Őzet szerettem volna lőni vagy szavas tarvadat, de csak egy gida jött felém meg két róka. Előbbit nem akartam, utóbbiakat pedig nem tudtam elejtenei. Ilyen a vadászszerencse!
A nap végén bebizonyosodott, hogy nem is olyan könnyű, mint azt sokan gondolták kertben vadat elejteni! Többen próbáltak muflont lőni, de azok a legkisebb mozdulatra megugrottak – 3D-s terep ruha nélkül kemény dió a muflon vadászata! Hiába ülsz magasan (6-7 méter), világos nappal nagyon könnyen kiszúrja az embert a fán! (Akár csak a szavasnak, a muflonnak is kiváló az alakfelismerő képessége!) Talán érdemes lenne egyszer egy lessátrat kipróbálni...
Két boldog elejtőt köszönthettünk a nap végén: Dr. Hajdú Lajost, aki egy szarvasborjút zsákmányolt, valamint Csörgő Imit, aki szintén nem hozott szégyent magára! Elejtette élete első sertevadját,egy kansűldőt! Boldogsága határtalan volt,amit együttérző vadásztársként mi is hamar átvettünk!
A nagyszerű vacsora után Dini vadőrbarátunk meggyújtotta a vadravatalnál a tüzeket és felavattuk Imrét vaddisznóvadásszá!
Nagyszerű vadásznap volt! Sokat beszélgettünk – ami manapság már sajnos nem jellemző – eszmét cseréltünk, megnéztük egymás felszerelését és ötlettekkel is elláttuk egymást. Igazi szakmai nap volt!
Aki nem jött el bánhatja!
Végezetül egy jó hír! A nagy érdeklődésre való tekintettel 2010 január 23-án ismét megrendezésre kerül egy vadászíjászok számára rendezett nap a Várerdei Kft-nél, Dédesetapolcsányban, a Bükk lábánál.
Nagy Barna
Nemzetközi vadászíjász oktató