Éjszakai felriadás

Éjszakai felriadás

Az éjszakai felriadás, szaknyelven pavor nocturnus, vagy „pávor”, a gyermekeket érintő alvási zavarok közé tartozik. A félelemroham tünetei drámaiak, ijesztőek lehetnek, de szerencsére magától megszűnő problémáról van szó.

Szerző: Martsa Zsuzsanna | Lektor: Dr. Gádoros Júlia

Hogy néz ki egy pávoros roham?

Tipikus esetben a kisgyermek elkezd kiabálni vagy sírni, felül az ágyban, szemét nagyra nyitja, tekintete merev, ijedtnek tűnik, kapkodja a levegőt, szíve hevesen ver, teste izzadt, kiabál, végtagjaival csapkod vagy dobálja magát. A szülő azt veheti észre, hogy a gyermek  nem teljesen éber, nem lehet vele kommunikálni. Nem lehet megnyugtatni, esetleg nem ismeri fel szüleit sem. A „roham” azonban ahogy jött, olyan hirtelen el is múlik: a gyermek visszafekszik és ismét békésen alszik tovább – legtöbbször anélkül, hogy teljesen felébredt volna. Másnap reggel általában semmire sem emlékszik, semmilyen rossz álomról nem tud beszámolni.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 2013-ban kiadott, aktuális kritériumai szerint az éjszakai felriadás egyike a mélyalvási fázist érintő alvás-ébrenlét zavaroknak. Alapvető jellemzői:

többnyire rémült kiáltással vagy sírással kezdődik;
kizárólag éjjel, a fő alvási epizód első harmadában fordul elő;
1-10 percig tart, de fiatalabbaknál jóval tovább is elhúzódhat;
pánikszerű félelem viselkedéses és vegetatív (tág pupillák, szapora pulzus, kapkodó légzés, izzadás) jelei kísérik;
úgy tűnhet, hogy a vigasztalás, ébresztés irányában tett erőfeszítések során válaszkészséget nem mutat;
nincs emléke az átéltekről,
a tünetek nem magyarázhatók más mentális, egészségügyi vagy neurológiai állapot lehetőségével. Az éjszakai felriadás és az alvajárás szoros kapcsolatot mutat, gyakran fordulnak elő együtt.

Nem lidérces álom

A jelenség nem összekeverendő azzal, amikor az alvó gyermek felsír egy rossz álom miatt, ölelésre, nyugtatásra vágyik. A rémálom vagy lidérces álom az alvás második felében, általában hajnalban jelenik meg, abban a felületes alvási szakaszban, amelyre jellemzőek az álmok. A fő különbség, hogy ilyenkor a gyermek teljesen felébred, félelemmel teli álmokról számol be és igényli a vigasztalást. Ezzel szemben az éjszakai félelem-rohamok jellemzően az éjszaka első harmadában, elalvás utáni 1-4 órával jelentkeznek, a mélyalvási időszakhoz köthetőek, ilyenkor a gyermek nem álmodik.
Mit tehet a szülő?

Alvászavaros tüneteket alkalomszerűen minden egészséges gyermek és felnőtt átél. Kast-Zahn és Morgenroth az alvási zavarok elkerüléséről és megoldásáról szóló Minden gyerek megtanul aludni c. könyv szerzői hangsúlyozzák, hogy az éjszakai félelem-roham panaszokat 6 év alatti gyerekeknél nem érdemes pszichés okokra visszavezetni, mert becsléseik szerint a 6 év alatti korosztály 10 százalékára jellemző, hogy alvási folyamatainak a fejlődése még nem zárult le, így esetleges öröklött hajlamnál fogva a mélyalvásból történő részleges ébredés és visszaalvás még nem mindig jár sikerrel. A szerzők 7 fontosabb tanácsa a szülőnek:

Szakorvosi segítségre akkor van szükség, ha a gyermek elmúlt 7 éves, napközben is feszültnek tűnik, és sűrűn vannak éjszakai felriadásai.
6 éves kor alatt azzal tud leginkább segíteni, ha semmit sem tesz. Ha a gyerek nem engedi magát megnyugtatni, vonuljon vissza és várjon, de a gyermek biztonsága érdekében kísérje figyelemmel viselkedését.
Ne ébressze fel, arra törekeden, hogy minél hamarabb vissza tudjon aludni!
Másnap ne kérdezősködjön! Általában fogalmuk sincs, miről beszél a szülő, mert nem emlékeznek semmire, és az érzésük keletkezhet, hogy velük nem stimmel valami.
A túlzott kimerültség elkerülése, a megfelelő mennyiségű alvás, meghatározott időpontok betartása és az alváshigiénia (szoba hőmérséklete, a rendszeresség, az elalvás körülményei, pl. meseolvasás, beszélgetés) különösen fontos.
Bizonyos körülmények között a déli alvás újbóli bevezetésére lehet szükség, így csökkenthetjük az esélyét a túlzott kifáradásnak, ami növeli az éjszakai felriadás valószínűségét.
Nincs ok aggodalomra, a probléma legtöbbször idővel magától megoldódik.

Az esetek többségében a leírtak elegendőek a felriadás kezeléséhez, nincs szükség semmilyen speciális kezelése vagy kivizsgálásra. Akkor érdemes szakember segítségét kérni, ha a felriadások ismétlődő jelleggel, esetleg éjszakánként többször, vagy heteken át minden éjjel előfordulnak, vagy ha gyermek viselkedése napközben kedvezőtlen irányban változik, emiatt nyűgös, fáradt vagy kiegyensúlyozatlan. Nagy ritkán előfordulhat, hogy a gyermek öntudatlanul kárt okoz önmagában, vagy véletlenül megsérti azt, aki vigasztalni próbálja, ilyenkor célszerű a viselkedés természetére és következményére alapozva biztonságos környezet kialakítására törekedni.

Irodalom:

American Academy of Child and Adolescent Psychiatry (2013). Facts for families. Children’s Sleep Problems, No. 34.

Kast-Zahn, A., Morgenroth, H. (2008). Minden gyerek megtanul aludni! Az alvási zavarok elkerülése és megoldása csecsemőkortól iskolás korig. Szépnap könyvek, Hungary.

Sándor, P., Bódizs, R (2014). Gyerekek álmai. Módszerek és eredmények a gyerekálmodás-kutatásban Freudtól napjainkig. Kritikai áttekintés. Psychiatria Hungarica, 29, p. 257-272.

http://sleepfoundation.org/

http://www.supernanny.co.uk/

FORRÁS: