Keresés
Exact matches only
Search in title
Search in content
Search in posts
Search in pages
Filter by Categories
hírek

Éjszakai felriadás

Éjszakai felriadás

Az éjszakai felriadás, szaknyelven pavor nocturnus, vagy „pávor”, a gyermekeket érintő alvási zavarok közé tartozik. A félelemroham tünetei drámaiak, ijesztőek lehetnek, de szerencsére magától megszűnő problémáról van szó.

Szerző: Martsa Zsuzsanna | Lektor: Dr. Gádoros Júlia

Hogy néz ki egy pávoros roham?

Tipikus esetben a kisgyermek elkezd kiabálni vagy sírni, felül az ágyban, szemét nagyra nyitja, tekintete merev, ijedtnek tűnik, kapkodja a levegőt, szíve hevesen ver, teste izzadt, kiabál, végtagjaival csapkod vagy dobálja magát. A szülő azt veheti észre, hogy a gyermek  nem teljesen éber, nem lehet vele kommunikálni. Nem lehet megnyugtatni, esetleg nem ismeri fel szüleit sem. A „roham” azonban ahogy jött, olyan hirtelen el is múlik: a gyermek visszafekszik és ismét békésen alszik tovább – legtöbbször anélkül, hogy teljesen felébredt volna. Másnap reggel általában semmire sem emlékszik, semmilyen rossz álomról nem tud beszámolni.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 2013-ban kiadott, aktuális kritériumai szerint az éjszakai felriadás egyike a mélyalvási fázist érintő alvás-ébrenlét zavaroknak. Alapvető jellemzői:

többnyire rémült kiáltással vagy sírással kezdődik;
kizárólag éjjel, a fő alvási epizód első harmadában fordul elő;
1-10 percig tart, de fiatalabbaknál jóval tovább is elhúzódhat;
pánikszerű félelem viselkedéses és vegetatív (tág pupillák, szapora pulzus, kapkodó légzés, izzadás) jelei kísérik;
úgy tűnhet, hogy a vigasztalás, ébresztés irányában tett erőfeszítések során válaszkészséget nem mutat;
nincs emléke az átéltekről,
a tünetek nem magyarázhatók más mentális, egészségügyi vagy neurológiai állapot lehetőségével. Az éjszakai felriadás és az alvajárás szoros kapcsolatot mutat, gyakran fordulnak elő együtt.

Nem lidérces álom

A jelenség nem összekeverendő azzal, amikor az alvó gyermek felsír egy rossz álom miatt, ölelésre, nyugtatásra vágyik. A rémálom vagy lidérces álom az alvás második felében, általában hajnalban jelenik meg, abban a felületes alvási szakaszban, amelyre jellemzőek az álmok. A fő különbség, hogy ilyenkor a gyermek teljesen felébred, félelemmel teli álmokról számol be és igényli a vigasztalást. Ezzel szemben az éjszakai félelem-rohamok jellemzően az éjszaka első harmadában, elalvás utáni 1-4 órával jelentkeznek, a mélyalvási időszakhoz köthetőek, ilyenkor a gyermek nem álmodik.
Mit tehet a szülő?

Alvászavaros tüneteket alkalomszerűen minden egészséges gyermek és felnőtt átél. Kast-Zahn és Morgenroth az alvási zavarok elkerüléséről és megoldásáról szóló Minden gyerek megtanul aludni c. könyv szerzői hangsúlyozzák, hogy az éjszakai félelem-roham panaszokat 6 év alatti gyerekeknél nem érdemes pszichés okokra visszavezetni, mert becsléseik szerint a 6 év alatti korosztály 10 százalékára jellemző, hogy alvási folyamatainak a fejlődése még nem zárult le, így esetleges öröklött hajlamnál fogva a mélyalvásból történő részleges ébredés és visszaalvás még nem mindig jár sikerrel. A szerzők 7 fontosabb tanácsa a szülőnek:

Szakorvosi segítségre akkor van szükség, ha a gyermek elmúlt 7 éves, napközben is feszültnek tűnik, és sűrűn vannak éjszakai felriadásai.
6 éves kor alatt azzal tud leginkább segíteni, ha semmit sem tesz. Ha a gyerek nem engedi magát megnyugtatni, vonuljon vissza és várjon, de a gyermek biztonsága érdekében kísérje figyelemmel viselkedését.
Ne ébressze fel, arra törekeden, hogy minél hamarabb vissza tudjon aludni!
Másnap ne kérdezősködjön! Általában fogalmuk sincs, miről beszél a szülő, mert nem emlékeznek semmire, és az érzésük keletkezhet, hogy velük nem stimmel valami.
A túlzott kimerültség elkerülése, a megfelelő mennyiségű alvás, meghatározott időpontok betartása és az alváshigiénia (szoba hőmérséklete, a rendszeresség, az elalvás körülményei, pl. meseolvasás, beszélgetés) különösen fontos.
Bizonyos körülmények között a déli alvás újbóli bevezetésére lehet szükség, így csökkenthetjük az esélyét a túlzott kifáradásnak, ami növeli az éjszakai felriadás valószínűségét.
Nincs ok aggodalomra, a probléma legtöbbször idővel magától megoldódik.

Az esetek többségében a leírtak elegendőek a felriadás kezeléséhez, nincs szükség semmilyen speciális kezelése vagy kivizsgálásra. Akkor érdemes szakember segítségét kérni, ha a felriadások ismétlődő jelleggel, esetleg éjszakánként többször, vagy heteken át minden éjjel előfordulnak, vagy ha gyermek viselkedése napközben kedvezőtlen irányban változik, emiatt nyűgös, fáradt vagy kiegyensúlyozatlan. Nagy ritkán előfordulhat, hogy a gyermek öntudatlanul kárt okoz önmagában, vagy véletlenül megsérti azt, aki vigasztalni próbálja, ilyenkor célszerű a viselkedés természetére és következményére alapozva biztonságos környezet kialakítására törekedni.

Irodalom:

American Academy of Child and Adolescent Psychiatry (2013). Facts for families. Children’s Sleep Problems, No. 34.

Kast-Zahn, A., Morgenroth, H. (2008). Minden gyerek megtanul aludni! Az alvási zavarok elkerülése és megoldása csecsemőkortól iskolás korig. Szépnap könyvek, Hungary.

Sándor, P., Bódizs, R (2014). Gyerekek álmai. Módszerek és eredmények a gyerekálmodás-kutatásban Freudtól napjainkig. Kritikai áttekintés. Psychiatria Hungarica, 29, p. 257-272.

http://sleepfoundation.org/

http://www.supernanny.co.uk/

FORRÁS: